Wednesday, July 19, 2017

27.

27 évesen megtanultam ejtőernyőzni.

Nem szó szerint. Átvitt értelemben.

Hátrahagytam az egész életemet, a kényelmes, meleg kis családi fészket, hogy saját "felnőtt életet" kezdhessek. Egyedül, 240 km-re mindentől és mindenkitől, akit ismerek. 

Megtanultam behunyni a szemeim és ugrani, akkor is ha félek, akkor is ha nem tudom, mi vár. 
Megtanultam, hogy nem hagyhatom, hogy a félelmeim irányítsák az életem, helyette inspiráljanak, hogy tudatosan haladjak a céljaim felé. 
Elengedni mindent és üdvözölni bármit, ami jön. Nyitott szívvel, elvárások nélkül. 

Néhányan azt mondják, 27 évesen öreg vagyok, de én nem érzem magam annak. Még mindig úgy érzem magam, mint egy 5 éves kisgyerek. Néha a cukorka boltban, néha elveszve a bevásárló központban. 

Hálás vagyok, hogy megérhettem ezt a kort (aki tudja, érti miért...) és soha nem cserélném el semmiért, még akkor sem, ha elvennék az összes szenvedést. Nagy pofonokat és kemény leckéket kaptam az élettől, de nélkülük nem lennék most ott, ahol és nem lennék az, aki vagyok. Izgatottan várom a következő évet. 😊

Pán Péternek igaza volt. "Meghalni... borzasztóan nagy kaland lesz."


Élvezd a játékot, másképp nincs értelme játszani.

 

No comments:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...